A Mars, naprendszerünk negyedik bolygója, egy éjszakánként szabad szemmel is jól látható égi társunk, melyhez mindig is valami különös vonzalom fűzte az emberiséget. Talán nem is véletlenül.
A vörös bolygó
A Mars fele akkora átmérőjű, mint a Föld, tömege mindössze nyolcada annak. Saját, bár ritka légkörrel rendelkezik, szélsőséges hő ingás jellemzi, felszínén vasoxidban gazdag por kavarog, mely jellegzetes vörös színét adja.
Ez a vörösség őseinket a vértől áztatott harcmezőkre emlékeztette, mely nyomán a különböző kultúrák általában a háború isteneivel hozták kapcsolatba az égitestet. Így kapta ma is ismert nevét a római hadisten, Mars után.
Ember a Marson
(rövid ironizáló szakasz következik a hétköznapi dilettatizmus jegyében)
Jelenlegi ismereteink szerint a 2030-as évekre lehetségessé válik, hogy ember léphessen Marsra, mely akkor is szenzációs előrelépés lesz, ha dr. Opál Sándor bioenergetikus 1970-ben valóban meglátogatta már a hadisten fertályát.
Hogy mennyire foglalkoztatja az embereket a Marsra lépés gondolata az a dr. Opál és egyéb kristályokéhoz hasonló "beszámolókon" keresztül is nyomon követhető: ki gondolná például, hogy 1962. május 25-én - a hidegháború kellős közepén, abban a bizonyos űrversengésben - egy orosz, egy amerikai és egy kínai asztronauta közösen leszállt a Marsra? (ne felejtsük el a Holdra szállás csak 1969. július 20-án fog megtörténni!)
Sőt! A nanáhogyazamerikaiak már az 1970-es (!) években titkos katonai bázisokat is létesítettek a bolygón, mely gondolattól az ember rögtön a Titán szirénjeiben érzi magát és hálát ad Vonnegutnak e csodás előrelátásért...
(rövid ironizáló szakasz vége)
Mars haza!(?)
Miközben lassan még a történelemtudományt is áthatja a Gaia-szemlélet révén a Föld és Ember egységének Madáchtól ismert gondolata (Az ember tragédiája, 13. szín) - módszeresen pusztítjuk a bolygót melyet szebb napokon anyánknak nevezünk.
Természetesen a Földet, mint bolygót nem fogjuk elpusztítani, pusztán csak az életet, miben részese vagyunk.
Nyilvánvaló, hogy a tudományos érdeklődés mellett a Marsra szállás gondolata mögött egyfajta kolonizációs gondolat is bujkál: az egykori utópia, hogy a Marson élhetünk, mind több ember szemében válik egyedüli megoldássá az emberiség és általában véve maga az élet fenntartására. Nem véletlenül játszik egyre nagyobb szerepet a Mars élhetősége a sci-fikben is, elég csak a Mentőexpedíció (The Martian) robinzonádra gondolni.
A Mars mely a történelem során szimbolizált már háborút, és vált elsősorban a 20. század során a "marslakók" révén az idegenekbe vetett hit egyik jelképévé, századunkra egyre inkább az Új Haza (Újvilág) kifejezőjévé válik.
És mindeközben a tudomány jelenleg ott tart a nagy honnan-ered- az-élet? kérdés megválaszolásában, hogy a lehetőségek között szerepel az is, hogy az élet más bolygókról (talán éppen a Marsról) érkezett, a Földbe csapódó meteoritok révén, és egyre több jel utal rá, hogy az élet lehetőségei adottak naprendszerünk negyedik bolygóján. Jogosan vethetjük fel, hogy
az ember most talán nem is elköltözőben van, csak egy hosszú út végén végre hazatér.
Kép forrása:
http://kutv.com/news/entertainment/the-martian-potato-promotion
Utolsó kommentek